Ha a készlet negatív a bevételezés időpontjában, akkor ezt úgy oldjuk fel, hogy a bevétet korábbra csúsztatjuk könyvelési szempontból addig, amíg a készlet 0 vagy nagyobb.

Bevét korábbra csúsztatás melletti fő érvek:

• Kiadási sort ne kelljen bontani. (Ha a kiadás oldalról akarnánk kezelni,akkor bontani kellene bizonyos kiadásokat, pl 10 db kiadásakor, ha a készlet 3, akkor 3-at a régiből 7-et az újból kellene kiadni)
• Az átlagár dátum szerinti érvényességének megőrzése az átlagár algoritmusban (mivel ezzel csak korábbi naptól érvényes az új ár)

Az új átlagár modulnál a bejövő sztornók kezelésére több megoldás kínálkozik. Az egyik az ahogy a régebbi modulban kezeltük azaz nem kezeltük. Ennél a megoldásnál a bejövő számla sztornó egyszerű kimozgás és csökkenti az éppen aktuális átlagáron a készletet. Ez jó akkor, ha a hibás bejövő számla értéke nem tér el jelentősen a szokásos beszerzési ártól. Ha az ár jelentősen eltér, akkor viszont jelentősen módosíthatja az átlagárat és a fenti kezelés esetén egy hibásan kiállított bizonylat elrontja a készlet értéket és hatása még sztornózás után is megmarad. Az alábbi számpélda ezt jól szemlélteti:

Fájl:Atlagar bejovo strono.png

mint látható a rosszul számlázott 10 db a készlet értéket elrontja még sztornózás után is. Ezért a sztornó bevétek egy anyagkönyvelési vegyes bizonylatot szülnek mely elvégzi a készlet érték helyesbítést.

Az anyagkönyvelési vegyesbizonylaton cikk szerepel, de darab nem, és érték is megadható rajta. A fenti példában erre a korrekciós tételre -650 forintnak kell kerülni. Ez mint önálló bevétszám könyvelődik, és megváltoztatja az átlagárat. A listáknak a készletérték meghatározásnál az anyagkönyvelési vegyest is figyelembe kell venni. Ha több beérkezés volt közben, akkor a helyes készletérték meghatározás átlagolással a következő módon történik: (rossz beérkezéskori készlet érték+azóta beérkezett összes érték-a rossz bizonylat értéke)/(rossz beérkezéskori készlet+azóta beérkezett összes darab-a rossz bizonylaton szereplő mennyiség) ezen hányados ad egy átlagárat és a rendszer erre korrigál az anyagkönyvelési vegyes bizonylattal.

Problémát jelent továbbá az ELÁBÉ korrekciója is. Amint a fenti példán látható, a hibás átlagáron eladott termék ELÁBÉ-ja természetesen rossz. Erre és a fenti problémára kínálkozik egy egyszerű kézi megoldás. Zárjuk ki az átlagár építésből a hibás bizonylati sort és a sztornóját, végezzünk újra építést és a probléma megszűnik. Ezt a megoldást választók a MEO mezőbe kell hogy beírják mind a bevételi mind a helyesbítő bizonylaton az ‘AKTILT’ szöveget. Az átlagár építő program az ilyen tételeket figyelmen kívül hagyja. Ez megoldja a fent vázolt másik problémát is. Hátránya, hogyha a helyesbítő bizonylat időben máskor jön mint az eredeti, akkor visszamenőleges módosítást hoz létre a készlet értékelésben.

A régi V6-os (OKERT táblára épülő) átlagár algoritmus nem foglalkozott a sztornó kezeléssel, vagyis a sztornózásból származó bevételezéseket az aktuális átlagáron árazta a kiadásokkal együtt. Az új algoritmus ezzel szemben minden bevételezést bevétszámmal lát el, és felvesz az AKFEJ táblába. A sztornó kiadások – melyek bevételként jelennek meg – szintén bevétszámot kapnak, és módosítják az átlagárat. A bevételezés mennyisége a sztornó bizonylaton szereplő mennyiség, értéke viszont az eredeti kiadáskor érvényes átlagár lesz, mivel a készletről eredetileg ezen az értéken mozgott le. Az AKSOR táblában ezért ez két sort szül az AKFEJ alá, egy TIPUS=’B’ sort a bevételezett darabbal, mely a sztornó bizonylat sorára hivatkozik, és egy TIPUS=’S’ sort, mely az eredeti bizonylatra hivatkozik, és csak értéket tartalmaz, az akkor érvényes átlagárat. A fejlécben ezenkívül a REGIAKFEJ mezőbe bekerül az eredeti bizonylaton szereplő bevétszám is, mely az átlagár kikeresés alapja volt.

Az új átlagár program nem indítható el a programon belül. Ezt egy külső, általában éjszaka, automatikusan futó, más feladatokat is elvégző ExpaRun nevű program végzi. Ez a külső program beállítható kézi indításra is. Az ExpaRun program egy – a cég számára a helyi beállításokhoz igazodó – anyagkönyvelést indít el, melynek eredménye a következő:

• Minden beszerzés bevétszámot kap.
• A bevétszámok alapján felépül egy időfüggő AKFEJ és AKSOR tábla (továbbiakban anyagkönyvelés).
• A beszerzés értéke bekerül az anyagkönyvelésbe.
• A beszerzés értékét érintő módosító tételek bekerülnek az anyagkönyvelésbe.
• Gyártás esetén önköltség számítást végez a program, mely szintén bekerül az anyagkönyvelésbe.
• Sztornók kezelése, és az anyagkönyvelés módosítása, ha kell.
• Minden egyéb árumozgás időfüggően, tehát az akkor érvényes beszerzés alapján megkapja a saját bevétszámát.
• Kompatibilitási okokból a bizonylatokra visszaírt átlagár a bevétszámok alapján
• Cikktörzsre az utolsó beszerzési ár és utolsó átlagár felírása

Hogy mit értünk beszerzés alatt egy adott cégen belül, ezt az ügymenet és a cégvezetés döntése is befolyásolhatja. Egy bolti értékesítésnél ez viszonylag egyszerű, mert amit a cég megvásárolt, az a beszerzés, és amit eladott, az csökkenti a készletet. Egy gyártó cégnél ez már komplikáltabb, lévén nem csak beszerzéssel kerül készletre áru, hanem gyártással is. Bizományosi készletek kezelésénél is figyelni kell, hogy a bizományosnak történő kiszállítás még nem készlet csökkentő akció, hanem csak a leszámlázása az, ami csökkenti a készletet. A bizományba kapott cikkek bevételezése szintén nem számítanak beszerzésnek, hanem csak amikor leszámlázásra kerülnek, akkor számítanak beszerzésnek.